Január 6-a vízkereszt, vagy epifánia napja, mely igen gazdag történelmi háttérrel rendelkezik. A IV. század elejétől vált ez a nap egyházi ünneppé.

A görög epifánia megnevezés az "epiphania Domini" kifejezésből származik, mely azt jelenti, az "Úr megjelenése", tehát arra utal, hogy Isten megjelent emberként Jézus Krisztusban, és elhozta az üdvösséget a földieknek. "A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek." Így magyar neve a hagyományosan ilyenkor elvégzendő vízkeresztelésből (vízszentelésből) ered.

Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére emlékezünk:

Máté evangéliuma említi a Háromkirályok eljövetelét, akik "aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek", így fejezték ki hódolatukat a kis Jézus előtt. 

A második evangéliumi történet Jézus megkereszteléséről szól, amikor keresztelő Szent János a Jordán folyónál megkeresztelte őt, s innentől kezdte meg tanításait Krisztus.

A harmadik evangéliumi jelenet Jézus első csodáját mutatja be a kánai menyegzőn. Édesanyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta, s ezzel megmutatta isteni erejét. 

Magyarországon eme ünnephez köthetően különféle népszokások alakultak ki. A víz és a tömjén megszenteléséből ered a házszentelés hagyománya: a házakat és az ólakat, s még a bölcsőket is megszentelték. Ez a 15. században alakult ki. A pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti az otthonokat, lakásokat s ezáltal megáldja a benne lakókat, dolgozókat. A "szertartás" után a hagyomány szerint felírják az ajtóra az évszámot és a köztudatban elterjedt felfogás szerint a napkeleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 18. A három betű eredetileg a "Krisztus áldja meg e házat" kifejezés latin megfelelőjének betűit jelöli ("Christus Mansionem Benedicat"). A régi szokások közé tartozik az is, hogy megitatták az állatokat szenteltvízzel annak érdekében, hogy védve legyenek a betegségekkel szemben, vagy az emberek is magukra locsolták, hogy az év folyamán ne legyenek betegek, és megóvják magukat a rontástól. Ezen a napon még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, aztán eltüzelik, s csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé. (Úgy tartották, ez oltalmazza őket a gonosztól.)

Nemcsak Magyarországon, de Olaszországban is kialakult egyfajta hagyomány epifánia idejére. Január 5-éről 6-ára virradó éjszakán meglátogatja a gyerekeket a középkorban még gonosz boszorkányként számon tartott és La Vecchia-nak, azaz öregasszonynak csúfolt La Befana, aki mára már kedves és jóságos, ajándékozó "tündérré", idős hölggyé szelídült. 

A Befana története összefüggésben van a Háromkirályok Jézushoz vezető útjával, ugyanis útközben szállást kértek tőle egy éjszakára, s ő szívesen befogadta őket. Másnap reggel, amikor útnak indultak, hívták Befanát is, hogy tartson velük Betlehembe, azonban az asszony először visszautasította az ajánlatot. Később aztán meggondolta magát, és utánuk sietett a fényes csillagot követve, ám nem akadt sehol a Háromkirályok nyomára. Ezért minden házban, ahol gyermekek éltek ajándékokat hagyott, hátha valamelyikük a kis Jézus. Ez a hagyomány azóta is töretlenül létezik a köztudatban, s a jó gyerekeket édességgel ajándékozza meg, míg a rendetlenebbeknek csak egy darabka szenet tesz a zoknijába. 

Ezek a népszokások csupán töredékei azoknak, amelyeket világszerte megünnepelnek, művelnek vízkereszt idején. Ha szeretnél többet megtudni az újév első vallási ünnepéről, akkor látogass el a www.magyarkurir.hu oldalra, ahonnan én is informálódtam! Kellemes böngészést!