Hat, öt, négy, három, kettő, egy... 
-Boldog Új Évet! BUÉK!-hangzik el sokak szájából, miközben a pezsgőspoharak koccannak, az együtt ünneplő barátok, családtagok egymás nyakába borulnak, tűzijátékok színesítik a sötét égboltot, kutyaugatástól és petárdarobbanástól hangos az utca, a tévékből pedig a Himnusz, majd Áder János újévi köszöntője hallatszik. Bizony, ez az a pillanat amikor átcsusszanunk az új évbe, az újévbe, 2018-ba, és ettől a pillanattól kezdve 2017 már csak egy emléknek számít. Ekkor kezdődik a féktelen ünneplés, a #végre2018 képaláírással megindulnak a posztáradatok, az utcán ünneplő fiatalok hangereje az elfogyasztott pezsgő mennyiségével egyenesen arányosan növekszik, mindenhol hangzavar, örömködés, ünneplés. Az egész ország ünnepel. Mit az egész ország, az egész világ! Hajnali háromtól kezd csendesedni a buli, fogy a pezsgő, jön a fáradság, reggelre pedig már üresek az utcák, csak az elhasznált tűzijátékok hevernek az aszfalton, árulkodva az éjszaka eseményeiről. Az emberek sokáig alszanak, majd kókadt fejjel, macskajajtól szenvedve ébrednek. Hát igen... Ekkor jönnek az elhatározások: új év, új én. Nem mintha az előző évben nem ugyanígy történt volna minden, ugyanígy megfogadva, hogy jövőre máshogy lesz. Ha már a fogadalmaknál tartunk! Január elseje, az újév eleje az az időszak, amikor mindenkire rájön a fogadalom-láz. Elhatározzuk, hogy valamit másként csinálunk, egy rossz tikkünket elhagyjuk, vagy éppen visszatérünk egy régen elfeledett, jó szokáshoz. Javítok a jegyeimen, határozottabb leszek, inkább gyűjtöm a pénzt, nem költöm el minden vacakra, korábban kelek, nem késem el a suliból, többszőr kitakarítom a szobám, elkezdek kondizni, növelem a proteinadagom, nem rontom el a dátumot és nem írok 2018 helyett 17-et... Bármiről is legyen szó, mindenki talál valamit, amire felesküszik, hogy ezentúl másként csinálja. De vajon van értelme? Tényleg komolyan golndoljuk, hogy az óévvel együtt a régi szokásainkat is magunk mögött hagyhatjuk?
Talán. De ehhez erős akaraterő kell, mert ha az elhatározás kudarcot vall, csak még csalódottabbak leszünk, és a változás még távolabb sodródik tőlünk, nem beszélve a fellépő rosszkedvről, amely akaratlanul is bekúszik sunyi módon a gondolatainkba, mintha csak kárörvendően azt mondogatná "ebben is elbuktál te lúzer, ásd el magad és húzz el".
Ha viszont sikerül teljesíteni az elhatározásunkat, vagy ráléptünk a cél felé tartó útra, ne adjuk fel! Az első pár nap, hét a legnehezebb, de ha ezen túl vagyunk és beindul a dolog, már garantált az elégedettség, ahogyan célunk egyre közelebb és közelebb kerül. A siker érzése pedig úgy begyújtja a kilövőrakétákat, hogy 2018-ba energia- és pozitivitásbombaként vághatunk bele.
Akkor mégis mi legyen? Tegyünk fogadalmat, vagy ne? Sikeres lesz, vagy már az elejétől kudarcra van ítélve? Nem tudom, ez eléggé emberfüggő, na meg persze a fogadalom tárgya is erősen befolyásolja. Így hát diplomatikusan csak azt javaslom, gondoljuk át rendesen, és kezdetben csak olyannal próbálkozzunk, ami nem tűnik lehetetlennek. Ha sikerült, jövőre, 2019 január elsején próbálkozhatunk valami nagyobb léptékűvel.