A karácsony a szeretet, béke, megértés és nyugalom ünnepe. Volt régen. Manapság inkább a boltból-boltba rohangálás, a felesleges pénzköltés, az idegbetegeskedés és a stresszes családtagok okozta veszekedések jellemzik igazán. Decemberre pedig már minden a karácsony körül forog. Bár ez már október végén is így volt. A boltok polcai előtt elhaladva integető hóemberek, fenyőfamintás bögrék és mikuláscsokik pompáztak ezrével, még halottak napja előtt. Egyszer október végén vásárlás közben láttam is egy kisfiút, amint a télapó alakú édességeket látva nagymamáját kérdezte összezavarodva:
-Mami, most akkor korábban jön a télapó?
Szegény nagyi óvatosan próbálta magyarázni a unokájának, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, de azt azért mégsem mondhatta, hogy a karácsony kezd teljesen elüzletiesedni és a boltoknak úgy éri meg, ha már két hónappal az ünnep előtt kipakolják a karácsonyi cuccokat. Ez azért egy kicsit illúzióromboló lenne a gyereknek, aki szentül hiszi, ha csizmáját december 6-án kipucolja, a rénszarvashúzta szánján érkező télapó telepakolja a frissen takarított lábbeliket minden jóval.
És ez még csak a kezdet. Mindenszentek után robban csak igazán a karácsonybomba. A rádióból a Last Christmas üvölt, a tévében minden reklám zenéje átvált csilingelős dallamra és minimum 3 karácsonyi szimbólum megjelenik bennük, az újságokban még a darálthúst is fagyönggyel díszítik... a csapból is a "szeretet ünnepe" folyik. Mire december 24-éhez érünk, már megunjuk a karácsonyt.
A másik illúzióromboló dolog az időjárás. Ha azt a szót halljuk, karácsony, egy idill kép jut eszünkbe, amint egy vidám család a díszekkel telerakott karácsonyfa körül bontogatja a rengeteg ajándékot, a kandallóban pattog a tűz, az ablakból pedig látni a kinti hófödte tájat. Ehhez képest a valóságban sajnos karácsonykor általában szikrázóan süt a nap, és hóesésnek, vagy akár szállingózásnak nyoma sincs.
És akkor még nem beszéltünk a szokásos dolgokról: a "kinek mit vegyek" stressz miatt az immunrendszer legyengül, és támad kedvenc pajtásunk, az influenza. Ha az orrfújós, torokfájós, köhögős nyavalyát leküzdöttük, és az ünnepre sikerült mindent elrendezni, ajándékokat becsomagolni és eldugni, majd remélni, hogy családtagjaink nem találják meg a meglepiket idő előtt, az adventi koszorú mind a négy gyertyáját meggyújtani úgy, hogy nem kapott lángra az egész ház, a fenyőfát pedig belekalapálni a kisbaltával az állványába anélkül, hogy az egyik ujjunkat levágtuk volna, akkor kezdhetünk megnyugodni. Vége van a karácsonyi előkészületeknek, az idegeskedésnek, most már itt az ideje, hogy hátradőljünk, elfelejtsük az elő hetek (rosszabb esetben hónapok) karácsonyundorát, és élvezzük az ünnepet. Mert egy évben csak egyszer van karácsony (kinek sajnos, kinek szerencsére), szóval ünnepeljünk családtagjainkkal, és legyünk velük extratoleránsak, élvezzük a karácsonyi vacsora halászlevét (remélhetőleg nem akad a szálka a torkunkon), a töltött káposztát, kulönböző sülteket és ínycsiklandó desszerteket, a bejglit, gyümölcskenyeret és mézeskalácsot. De azért vigyázzunk, nehogy a nagy "végeazelőkészületeknek" megkönnyebbülésben annyi mindent összeegyünk, hogy a végén ételmérgezés miatt szilveszterkor az ügyeleten "ünnepeljünk".