Március 10-én, szombaton reggel a gimi kapuja nyitva állt, és az álmos diákok a megszokott módon bandukoltak befelé egy nem hétköznapi (szó szerint) tanítási napra. Gimnáziumunk ugyanis szórakoztatóan és hasznosan oldotta meg a március 16-ai péntek ledolgozását: egy pályaorientációs nap keretében. Ez azt jelenti, hogy az élet különböző területein, karrierjükben sikereket elért ex-mórás "előadók" mesélték el az élettörténetüket, avagy a kezdeteket, gimis éveiket, a "hová menjek továbbtanulni" kételyeiket, majd pedig hogy végül milyen irányba orientálódtak. Megosztották velünk tapasztalataikat, sikereiket, kudarcaikat, meglátásaikat mind a szakmájukkal, mind a pályaválasztással kapcsolatban. Én személy szerint 3 előadáson vettem részt, 3 különböző sikertörténetet meghallgatva.

Az egyikük F. Takács István viselkedéselemző, coach, tanár volt. Bevallom, enyhe előítélettel ültem be az előadására, mert az effajta "tréner" állást csak egy blablabla szakmának képzeltem. Az előadáson azonban megtudhattam, mit is csinál igazából egy coach, és bár még mindig egy kicsit fenntartással gondolok az efféle szakmára, legalább megtanultam hogy a tanulás bár számít, de nem minden, az élethez, a céljaink eléréséhez talpraesettség is kell. Emellett István kérésemre mesélt egy kicsit a gimnáziumban töltött éveiről. Hatosztályos tanulóként elmondása szerint egy biztos, stabil tudásbázisra tett szert, amit később is tudott kamatoztatni. Szeretett tanulni, aminek a hasznát máig érzi. Személyes példaképeket is említ a gimi (akkori) tanárai közül: Szolnoky Jenő tanár urat, aki biológia tanára és egyben osztályfőnöke is volt 1 évig, Palástiné tanárnőt valamint Kovácsik Zita tanárnőt, továbbá Nagy Lajost is. Kedves emlékként tartja számon a Mórás bálon előadott műsorukat, és a Mórás napokat is. Mikor az érettségi előtti lámpalázról faggattam, közölte, nem igazán volt ideges a vizsgák előtt, egyrészt mert a céljai szeme előtt lebegtek, másrészt pedig az imént említett 6 év biztos tudása kellő önbizalommal látta el. Hát, minden érettségi előtt álló diáknak hasonló magabiztosságot kívánok!

A második előadó, akit meghallgattam, vagyis Kecsmár Zsuzsa a férjével érkezett, akivel közösen vezetnek egy jól menő IT céget. Beszélt a kezdeti nehézségekről, a cégalapítás anyagi hátteréről, a megélt hullámvölgyekről, na meg persze a cég előtti életéről is. Rádiós pályafutásáról is beszámolt, és az egyetem alatti cserediák programjairól: Franciaország, Szlovénia, na meg az a bizonyos bohócképző Barcelonaban -hát igen, kemény szak ez a kommunikáció-. Mikor a legemlékezetesebb gimnáziumi pillanatáról kérdeztem, a bolondballagást említette, amiről majdnem elkésett az előző éjjeli szerenád okozta macskajaj miatt. Továbbá Gyöngyösi Imre tanár úr Sit down if you know című órakezdő játéka is mély nyomot hagyott benne, elmondása szerint a sport, a politika, és a földrajzi tudás elsajátítása nélkülözhetetlen volt. Ez a tuti trió most is prioritást élvez az angolórákon, tehát vannak dolgok, amik sosem változnak...

Az utolsó órában Lajkó Gábor előadására ültem be, aki Programvezető Informatikusnak tanul az ELTE-n, és már csak egy hajszál választja el a diplomától. Prezentációjával belekóstolhattunk az Erasmus Student Network világába, képeivel Ausztriába repített minket, ahol cserediákként részképzésen vett részt és a mobilitási programokról és az ESN-ről is beszélt. Bár még csak 2014-ben végzett (az E osztályban) máris hosszas és eseménydús élménybeszámolót tartott az egyetemi éveiről. Jó tanácsként azt üzeni az informatika és számítástechnika világa után érdeklődőknek, hogy mindenképpen tanuljanak angolt, ugyanis ez a szakma hivatalos nyelve. Ha pedig második nyelvből is szereznek nyelvvizsgát, azzal még jobban növelik esélyeiket a munkaerőpiacon.

Összességében nézve a 3 előadás 3 teljesen különböző témát érintett, de mindben ott a közös pont: Tanulni érdemes, mert biztos tudásra tehetünk szert, amit majd az egyetemi éveink alatt kamatoztathatunk, de legyen meg a magunkhoz való eszünk, mert a mai világban nem csak a tudás fontos, hanem az is, hogy azt hogyan tudjuk előadni és eladni. Valamint mindenképpen tanuljuk az idegen nyelveket, elsősorban az angolt, így a világ bárhová is sodor minket, vagy bárhová is sodorjuk magunkat, meg tudjuk magunkat értetni, így a határainkat is van esélyünk megmérettetni.